do you like my tight sweater

bírom a szobatársamat. csaj: 'tegnap megszólított egy félcigány'

dáre-dzsekó

anais nin

"Már kislányként aktmodell akart lenni"
utálom az indexet
ide mentünk volna de egy kolega kiverte a balhét hogy füstmentes helyen akar vacsorázni. ebben a városban lesz vagy három. megyünk a dini cukrászdába.

egy állatotthon szeretne bejelentkezni egy szolgáltatásunkra, nálam, de az a mondás, hogy nem tudnak érte fizetni. barterezek velük kutyába. úgyis kell egy border collie
szombaton végre akad egy farsang, be akarok öltözni anyakönyvvezetőnek. széles nemzetiszínű szalag, válltöméses blúz, mosoly. ugyanakkor le kéne menni haza valamikor, elkezdeni masszírozni a családtagokat, mert nyolc embert le kell nyomnom, jegyzőkönyvvel bizonyítva, hogy egy szinttel feljebb tovább csinálhassam a shiatsut, mer az a következő lépcsős képzés meg nemsokára indul, és lekések, és mire új indul szeptemberben, én már másba leszek elszállva, talán már a párizsi disneylandben fogok eper ízesítésű pattogatott kukoricát árulni, vagy ki tudja.

balázs eszi az alaszkai tengeri lazac darabokat, és örömmel ismételgeti - 'piros állatot eszek. piros állatot eszek.' én - 'sok finom színezéket'

rókák

azér egy faszság a blogozás, mert az ember minden apró hülyeséget ami eszébe jut és amit nem tud hirtelen elmondani senkinek, bele akar ebbe írni. a lényeget persze nem meri. ezért aztán kábé olyan érdekes és klassz és releváns a blog, mint egy légypapír tele legyekkel.
csomó mindenről nem merek írni. hiperdurván sok szeretet van most például az életemben. nem merek erről írni mert az nem rakenroll. ezért aztán leírom hogy magdi négy és fél napja argentínában van. egyébként felhívott onnan, azt mondta, valami faszomtudja milyen városban van, és kevés embert hívnak fel onnan. ami talán nem biztos hogy úgy van:} de a gesztus nagyon ott volt

jazzyrádió minden nap 13:02-kor leadja sade-tól a no ordinary love-t. faszér

A Douwe Egberts Omnia értékes üzenete mára:

Stílus az, amikor önmagunkat utánozzuk.

Alfred Hitchcock

magdi már 4 és fél napja dél amerikában van. én meg a monitor előtt ülök, kinn süt a nap, szövögetem a tervet hogy kimegyek a szamosba marcipánkrumplit enni (a la mogyi), stakka bo-t hallgatok, még fel kell hívnom az arcust mert megígértem (na ki meri felhívni az arcust?) és gecire kell örülnöm annak hogy péntek van.
mogyi: tegnap a régi naphegyi albérlet erkélyéről elhoztam a bicót (lehetett vele menni, csak a fékezés nem), és ott állt az erkélyen mogyi térdeplőszéke, mert azt még valahogy megkaptam valakitől valamilyen formán, nem tudom. mogyi térdeplőszéke, 2009. februárban egy piroska utcai lakás erkélyén

ez aztán egy ügynökségi weboldal, atyaisten

mo ka

no az van, hogy ettem egy kukoricalevest scampikkal (eredetileg kukoricalevest akartam és párolt rizst scampikkal, de aztán letettem a rizsről és beleborítottam a rákokat a vízbe (meg végülis ott a helyük), this is the way i am főzök) aztán bementem a városba csámpázni, ami nálam a moszkva teret jelenti. aztán a lövőház utcában találkoztam egy border collie-s családdal, valami becsapott nálam, leszólítottam őket és most gazdagabb vagyok egy border collie tenyésztő (_kennel_) webcímével. a kutyafajta ami nekem évek óta az álmom, na ez az. tavasszal veszek is egy collie-t szntem, bár az egész életemet át kell hozzá alakítani, mert a border collie a világ legnagyobb mozgásigényű kutyáinak egyike
egyébként minden kutyát mintha frank zappa keresztelt volna el, ő például Hey Jude, akinek a felmenői is durva névvel rendelkeznek. nekik bezzeg lehet. közben anyám azt írja, hogy az unokáiék voltak látogatóba és halálra dédelgették a kutyánkat, úgyhogy pillanatnyilag nem nyüszít, mert egyébként ha ébren van nyüszít. és hogy a kutya dorombolt az unokáknak. no ez van.