do you like my tight sweater

nyomós tejszín a kávéba
burger king kapucsinó, egy édesítővel
tipródás a woman s secretbe, vagy (women?), 3000-8000 ft között mozgó kis divatos, egy mozdulatra szétreccsenő, tökéletesen felesleges nőies kis semmiségek, mi a faszért vegyek meg valamit ami 4990 forint, van rajta egy nyuszi vagy egy elbaszott eper, és szinte semmiből van?
sztakiban megnézem a thursdayt, simánnak akkor van a szülinapja, kéne neki küldeni facebookon giftet, csak 1000 pont, honnan vegyek pontot? honnan a faszomból vegyek pontot?
húszezresem van. akkor visszateszem a kakaót meg a túrórudit. mindenki húszezressel fizet, ja ez a sok automata.
megyünk lehet lovagolni, andi lovardát akar bérelni, hevesen támogatom, remélem fog. na ezt is leírtam. ez a nap eseménye.
süss fel nap, minden nap másnap van hidegfront, ekkora jegekkel. alma nagyságú jégdarabok. a világ nagyobb bajban van, mint hinnénk: jobb ha félünk.
reggel kozmetikusnál meghallgattam a danubiusban ahogy pákót szivatják a balázsék, pákó nem tud ö-t meg ü-t ejteni, ebben a danubius erős piaci rést lát. mondtam az andinak, ez egy kicsit náci, nevetett. aztán délután egy boltban a reggeli műsor ajánlójakét ugyanezt benyomták, kétszer hallottam pákót küzdeni ma azzal, hogy bödönt döntöget. alibizol, már egy hete nem küzdesz, mondja neki balázs.

mindenki fiatal, és még mindenki sokra viszi

komolyan, olyan sírásra görbülő szájjal írom a búcsú és köszönő leveleket a dizájnereknek, mintha valóságshowból köszönnék el. mintha falusi mariann hátát veregetném. ekkora szívást. hősök vagyunk.

sajnos megettem a japán tengeri hínáros kekszet az utolsó morzsáig. az utolsó hínárig

legközelebb szerintem elvállalom egy skizofrén és több személyiségű emberekből álló zárt intézet alkotóközössége önprezentációs, közösségi oldalának a fejlesztését és menedzselését inkább.

munkahely - van of the last days. ági meri le a mosogatóba a habot a bögréből.
én: de jó habos ez. milyen kávé ez?
ági: kapucsinó.
én: porból?
ági: igen, az előadónak. nem szereti a kávét
én: add már nekem a habot.

úgy volt reggel, hogy zuhogott. reggel én voltam az első a deák téri mekiben, 8:00-kor, forró csoki, aztán el a forgatásra, ami egy nagyon kicsi forgatás volt, és kábelek közt ellógtunk egy idő után, mert kurva álmosak voltunk, aztán esett, és inni akartunk egy kávét, elmentünk a castro felé, csak aztán rájöttem, tizenegykor nyit, újra be a mekibe, mit csináljunk, van egy teljes napunk ami felszabadult, szakad az eső, nincs nyitva semmi, tök jó. barátnőm: menjünk be a bazilikába mert ő katolikus, és pünkösdkor oda be kell menni. jó ha te katolikus vagy menjünk be a bazilikába. bazilikában kicsit imádkozik, én félig alszom, aztán észrevettük hogy fel lehet menni a kupolába. lépcsőn megyünk fel, nagyon fura terek vannak a bazilika tetejében, többek közt egy terem bárpulttal (?). fenn a kupolába körbemegyünk kinn, már süt a nap, majd bent. a kupola belsejében látunk egy legfelülre vezető technikai lépcsőt. átmászunk az elzáró rács alatt, és német turisták érdeklődő tekintetének keresztizében felmegyünk a csúcs felé. egy német turista faszi néz minket, majd ő is átmászik a rács alatt, és még feljebb megy mint mi. mondom, azért, lassan húzzunk le, nem szeretném ha jönne egy bácsi, hogy azonnal jöjjenek ki, és hatvanezer forintot fizet aki bemászik. aztán elmegyünk a szabadság tér felé, aztán a momotaro felé, megnézzük nyitva van e ez a kávézó, az a kávézó, aztán sétálunk a csont üres lipótvárosban, én újra beleszeretek a hollán ernőbe, elmegyünk a szentistván parkba is még, megnézzük a park cafét, megnézzük mennyibe kerül egy tetőtéri lakás a parkban (159 millió ft). már süt a nap, és az egész nap eddig olyan mint egy játék. aztán beülünk az indiaiba, és indiai dolgokat eszünk, amik kurvára csípősek. majdnem beledöglünk a kajálásba, bár én már most vissza bírnék menni. aztán még hazajövök, és alszok. ez egy jó pünkösd.