do you like my tight sweater

tegnap voltunk a design meetupon, tök bejött, kávé is volt, minden előadás tetszett, meg az iparművészeti (így senki se mondja, csak azt mondják: ipar) büféjében ültünk asztalokon, és kurva jó volt. csak az nem volt jó hogy aki feltette a faszbukra és akit ismertem az nekem ilyen féligmeddig ismerősöm, és odaköszöntem neki, viszont nem látok jól*, és nem tudtam visszaköszönt e és ilyenkor jön a görcsölés meg kisebbségi komplexus belép az ajtón és hátbavereget, na heló ági. és ilyen fejet vágtam mint ezek a kutyák.
és aztán még be a szitibe, akartunk inni valahol egy vörösbort, és csimpázás a csúnya novemberi belvárosban, aztán hazasittyulás budára az emberi életre alkalmatlan ferenciek teréről.
*főleg este

A CSS énekesnője által tervezett cipő

format c

szomszéd reggel megkérdezte a lépcsőház kanyarban, hogy ugye akkor mi is van? hogy én elmegyek? de akkor, nem megyek el! kis drámai effektekkel nagyon aranyosan kiderült, hogy ő is tud mindent amit én, hogy a főbérlő először elhatározta, hogy eladja a fejem felöl a lakást, aztán két napra rá szólt, hogy rájött hogy nem tudná most normális áron eladni, úgyhogy maradjak. de ettől függetlenül a héten napi 2-4-6 órában a lakásomban vannak a festőismerősével és festik ki. vagyis elkezdték felújítani az eladásra, aztán akkor már befejezik. ami részben tökjó, mert a fehér erkélykorláttal most abszolút síparadicsomban ébredek, részben meg persze kényelmetlen.
de a szomszés aranyos, ahogy aggódva bekérdez, és hogy ne menjek el, sőt vegyem meg a lakást! mindezt nagymagyarország jelvénnyel a mellén. ő az, aki ok és magyarázat nélkül hiperkedves az elejétől. meg egy olyan jelenség, aki feldobja az embert: ahogy szombat reggel, hatalmas hassal, magyar olimpiai melegítőben megy focizni a csörsz utcai pályára, miközben a kis kocsiból bömböl a celebration. :)
grátisz kedvesség: mindig nagy hatással volt rám. legdurvább példája az adrián volt, mikor tizeniksz éves voltam, és gáborral voltunk lent, egy főiskolai ismerőse telkén. a telek isztrián, a tengerparttól harminc méterre volt és egy lakókocsi állt rajta. a falvak mind messzebb voltak, mi mindenhova stoppal mentünk (btw, akkoriban a realitással kb úgy álltunk, hogy a pulai amfiteátrumból el akartunk lopni valami műtárgyat, emlékszem mennyit gyúrtunk rá) így egyik este esőben, bőrig ázva kutyagoltunk haza, a lakókocsiba.
a horvát telekszomszéd házaspár, akik csak annyit tudtak, mi vagyunk a kis szerbiai magyar szomszédaik magyarországi ismerősei, pedig míg mi távol voltunk, betettek a lakókocsiba egy termosz meleg teát, meg egy nagy tál süteményt. ennyit az arrogáns horvátokról.

előbb gondolkozzál, mint ahogy a takaród ér.

THE 1970’s PUBERTY PIN-UP WARS

sötétégbolt-park

egy igazán pocsék nap, amiben két jó dolog volt, az egyik a gorecki, a másik a the avalanches.

404 oldalak

jó tanácsok ragasztószalag

let's get zsörtölődjünk together, in sweet harmony.

Ő miért él koffein nélkül, mikor az jó, az barát

art nouveauoaeauoeauo